December 1-ét 1988-ban, az AIDS elleni küzdelem jegyében elsőként nyilvánították egészségügyi világnappá. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) e nap (World AIDS Day) alkalmából lehetőséget kíván teremteni a HIV fertőzés és az AIDS-el összefüggő megbetegedések elleni közös fellépésre és a nemzetközi szolidaritás jegyében a betegséggel élők támogatására, az elhunytakról való megemlékezésre. A közös fellépés érdekében világszerte fontos ismerni a járvány helyzetét és a fejlesztési lehetőségeket a megelőzés, a kezelés és a gondozás terén.

A betegséget először 1981-ben írták le, amikor az Egyesült Államokban járványügyi szakemberek néhány ritka betegség megjelenését észlelték és megfogalmazták a szerzett immunhiányos tünetegyüttes (AIDS) klinikai fogalmát.

. A következő évben izolálták a betegség kórokozóját, amelyet 1985-től nevezzük egységesen humán immundeficiencia-vírusnak (HIV), és amely a későbbi kutatások tanúsága szerint majmokból került át az emberre már a 20. század elején. Magyarországon az első HIV-fertőzést 1985-ben diagnosztizálták.

A HIV összetett felépítésű, két RNS-láncot tartalmazó retrovírus, amely az immunrendszer sejtjeit megtámadva csökkenti annak védekezőképességét. E tekintetben az AIDS betegség a HIV-fertőzés lezajlásának utolsó szakasza. Az 1980-as elején a HIV fertőzöttek életkilátásai rendkívül kedvezőtlenek voltak. A fertőzés néhány éven belül az AIDS állapotáig romlott, majd hamarosan a halál is bekövetkezett. A vírusfertőzés következtében fokozatosan leépül az immunrendszer, így a legsúlyosabb stádiumban a beteg szervezetét megtámadó opportunista fertőzések, tumorok vezetnek a beteg halálához.

A HIV-vírus leggyakrabban nemi úton, illetve vér és vérkészítmények útján terjed (az anya a gyermekét a várandósság, a szülés és a szoptatás során is megfertőzheti, továbbá vérátömlesztéssel, ha a donort nem szűrik, illetve a vérkészítményt e tekintetben nem kezelik). Kockázatot hordoz az egészségügyben dolgozóknál az éles eszköz vagy tű okozta sérülés, illetve az intravénás kábítószerhasználók közti tű- vagy fecskendőcsere is.

A HIV-fertőzés diagnózisa szerológiai vizsgálat (antitestek diagnosztikai azonosítása vérsavóból) eredménye alapján állítható fel. A betegség stádiumának meghatározására egyéb eljárásokat (részletes sejtes immunológiai vizsgálatok, a HIV mennyiségi vizsgálata) végeznek. A gyógyszeres kezelés ellenőrzése, a gyógyszerrezisztencia vizsgálata szintén az erre felkészült laboratóriumokban történik, emellett – a beteg állapotától függő rendszerességgel – fizikális vizsgálatokra, az esetleges gyógyszer-mellékhatások kezelésére is sor kerül.

A korszerű, hatékony, kombinált antiretroviralis kezelések eredményeképp (bár Magyarország a betegség szempontjából az alacsonyan fertőzött országok közé tartozik) az AIDS betegség incidenciája és halálozása hazánkban is jelentős mértékben csökkent. Magyarországon a HIV-betegek elsődleges, vírusellenes ellátása központosítva történik. A Dél-pesti Centrumkórház – Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet (DPC) országos centrumként az aktív fekvőbeteg-szakellátásban 15 ággyal, a járóbeteg-szakellátásban pedig heti 55 szakorvosi óra kapacitással rendelkezik dedikáltan e betegek ellátására.

A diagnosztizált HIV betegek gondozását, illetve a másodlagos, azaz a vírusfertőzés által kiváltott szövődmények (pl. fertőzések) kezelését – a fenti centrumok mellett – az országos lefedettséggel elérhető infektológiai szakmakódú ellátóhelyek hivatottak ellátni.

 A gyógyszeres kezelések hozzáférhetősége révén ma már valóban évekig kordában tartható a betegség, így a HIV-fertőzéssel élők nem csak éveket, de jó minőségben eltöltött éveket kaphatnak. E tekintetben, az élethosszig tartó gyógyszeres kezelésekre jellemző módon elengedhetetlen a tartós és folyamatos beteg-együttműködés (és annak megfelelő ösztönzése különösen az e tekintetben kritikus betegcsoportokban, mint az intravénás kábítószer-használók).

 Emellett hazai viszonylatban továbbra is szükségesek azok a nemzetközi célkitűzésekhez igazodó lépések, amelyek támogatják a minél korábbi stádiumban történő felismerést, ezzel az új esetek számának visszaszorítását és a minőségi életévek számának további növelését.