Az elmúlt két év időszakában, a járványidőszakban minden korosztályt érintő negatív környezeti feltételek alakultak ki. Jelentősen megváltozott az emberek élete: zárkózottabbá váltak sokan; kevesebb közvetlen találkozásra, interakcióra kerülhetett sor. Az érintkezések, a kommunikáció az online világ felé tolódott el. A kiszámíthatatlannak látszó rövid és hosszabb távú jövő elképzelése bizonytalanságot jelentett az emberek számára. A személyiség rugalmasságát, az alkalmazkodó képességet tette próbára a változó feltételek felismerése, és az új körülmények közötti megváltozó életmód kialakítása.
A változás mindig többlet energiabefektetést igényel. Van, akinél jelentős eltérést jelent a korábbi életvitelétől, illetve néhányan nagyobb távolságra kerülnek az emberek többségének megszokott viselkedésmódjaitól. Mindez jelentkezhet átmeneti problémahelyzet kialakulásában, tünetértékű jelenségek előfordulásában, esetleg korábbi vagy újabb pszichés és testi megbetegedések megjelenésében. Mire gondolhatunk leggyakrabban:

• a bizonytalanság növekedése konkrét félelmek, esetleg tárgynélküli feszültségek, szorongások, illetve hozzájuk társuló vegetatív tünetek erősödését okozhatják;
• a hangulati-, érzelmi életünk szoros összefüggésben a társas közeg hiányzó hatásaival labilisabbá, hullámzóbbá válhat, amikor kevésbé védi meg az embert a közösség megtartó ereje;
• a kapcsolati élet hiányzó láncszemeit gyakran szenvedélytárgyakkal – dohányzás, alkohol, drog, túlzott munkavégzés, vagy szerencsejáték – úgynevezett „függésekre” fordított idő növekedésével próbáljuk meg kompenzálni;
• a kontrollvesztettségünk, esetleges kilátástalanság, reménytelen kiútkeresés, csapdahelyzet, vagy tehetetlenségérzéseink depresszív epizódok megjelenését indukálják.
  A megnövekedett rizikóhelyzetek a pszichés megküzdési stratégiáink, az ellenálló és alkalmazkodó képességünket veszik igénybe leginkább, és mindezt gyakran gyors változtatást igénylő formában várja el tőlünk a környezet. Sokan nem vagyunk képesek teljesíteni a gondolati, érzelmi, esetleg viselkedéses változtatásokat az életvezetésünkben. Ilyenkor talán mégis a támaszkeresés, a segítségkérés lehet az egyik megoldási mód a traumahelyzetnek számító, beszűkült figyelemmel, gondolkodással jellemezhető működésünk helyreállításában. Tehát, ha észrevesszük önmagunkon, vagy a közvetlen környezetünkben lévő személyeken a felsorolt pszichés, és magatartási tüneteket, akkor akár közvetlenül, vagy intézményes segítséget igénybe véve, javasolva tudjuk előmozdítani az adott helyzetek tudatosításával az alkalmazkodást, a személyiség működésének gördülékenységét.
  EFI Iroda mentális szakmai stábja